Megszentelt életű papok
A Notre Dame de Vie papi ága az 1964 körüli években alakult meg, amikor egyházmegyés papok egy csoportja találkozott az alapító Marie-Eugène atyával és az addigra már létrejött női ág tagjaival. Tanúságtételüktől megérintve ők is megérezték az arra szóló hívást, hogy a közösség karizmája szerint éljenek és szolgálják tovább egyházmegyéjüket.
Megszenteltségüket a kármelita lelkiség szerint élik, a szegénységi, tisztasági és engedelmességi fogadalmak kötelékében. Hivatásuk, hogy a szentség útján járva a rájuk bízottakat is ezen az úton vezessék, és tanúságot tegyenek az élő Istennel való bensőséges kapcsolatukról, különösen a belső ima gyakorlása és tanítása által. Napi két órát szentelnek a csendes imádságnak, és lehetőségeikhez mérten időnként visszatérnek valamelyik közösségi házba, hogy ott újra elmerülhessenek Isten jelenlétében, és feltöltődjenek a csend, a magány és a testvéri élet egyensúlyában. Ezáltal törekednek arra, hogy papi szolgálatuk során egyesítsék a szemlélődő és aktív életet.
A Gyermek Jézusról nevezett Marie-Eugène atya így írt erről:
„Minden papnak, pappá válása előtt vagy után, időt kell töltenie a magányban, hogy ráébredjen a Szentlélek élő és cselekvő jelenlétére mind az Egyházban, mind pedig saját lelkében, és megtanulja, hogyan hozhatja tetteit engedelmes összhangba a Szentlélek működésével. Mindent meg kell tennie ennek az engedelmes lelkületnek a tökéletesítéséért.”
(1965. február 20.)
Egyházmegyés papok és a közösségbe inkardinált papok
A papi ág egyházmegyés papokból, az Intézet szolgálatára inkardinált papokból és szeminaristákból áll (akik vagy egyházmegyéjük, vagy az Intézet szolgálatára készülnek). Hozzájuk kapcsolódnak még olyan egyházmegyés papok is, akik társult tagként köteleződnek el.
Az egyházmegyés papok apostoli küldetésüket püspökeiktől kapják, és így gyakran egyedül élnek. A megszentelt életre szóló hivatásuk általában megerősíti elkötelezettségüket saját (nemzeti) egyházuk és egyházmegyéjük iránt, míg a Notre Dame de Vie-hez való tartozásuk családot ad nekik.
Az Intézetbe inkardinált papok apostoli küldetésüket a Notre Dame de Vie papi ágának általános felelősétől kapják. Küldetésük a világ bármely pontjára szólhat, hogy egyedül vagy kis közösségben éljenek és tevékenykedjenek az Intézet karizmájának szolgálatában.
A laikus női és férfi ággal együtt egy lelki család tagjaiként válaszolnak a megszentelt életre szóló hívásra. A papi ágnak jelenleg körülbelül 120 tagja van, akik Európában, Ázsiában, Afrikában és Dél-Amerikában végzik szolgálatukat.
Lelkiségi képzés
A lelkiségi képzés első szakasza a franciaországi Venasque-ban, a Notre Dame de Vie Intézet közösségi házában zajlik. Célja, hogy a tagok gyakorlatot szerezzenek a csendes imában, ennek gyümölcseként egyre inkább Isten jelenlétében éljenek, és papi szolgálatuk is ebből forrásozzon. Az itt töltött idő alatt átfogó képzést kapnak a kármelita szentek tanításából, ami lelki életüknek gyökeret és útmutatást ad.
A már felszentelt papok püspökük engedélyével általában egy évet töltenek a közösségi házban, majd a második évben szolgálati helyükre visszatérve folytathatják képzésüket. Két év leteltével tehetik le ideiglenes fogadalmukat, amelyben legalább hat éven át élnek, mielőtt véglegesen elköteleződnek.
Az Intézetbe belépő szeminaristák és papságra készülő fiatalok részére a képzés első szakasza két évig tart. Ezt követően megkezdhetik, vagy folytatják szemináriumi képzésüket.
A tagok minden évben legalább három egybefüggő hetet töltenek a házban, és a hozzájuk legközelebb élő tagokkal törekednek a rendszeres találkozásra, hogy a testvéri kapcsolatok által támogassák egymást.
Elcsendesedési lehetőség a Notre Dame de Vie-ben
„Nagy örömmel mondom, hogy a ház nyitva áll előttetek!”
– mondta Marie-Eugène atya a papoknak.
A papi ág nyitottan fogadja azokat a papokat és szeminaristákat is, akik csak néhány napos pihenésre vagy egyéni lelkigyakorlatra vágynak. A ház elsődleges nyelve a francia, de számos paptestvér beszél angolul és egyéb idegen nyelveken.
Minden évben tartunk szervezett papi lelkigyakorlatot külsős papoknak és papnövendékeknek is, szintén francia és esetenként angol nyelven, hogy az imaéletüket a kármelita lelkiség szerint elmélyíthessék, mélyebb kapcsolatba lépjenek Krisztussal és az Ő útját járják.