Megszentelt életű laikus férfiak
A megszentelt életű laikus nőkhöz és papokhoz hasonlóan a Notre Dame de Vie laikus férfi tagjai is arra hivatottak, hogy az Intézet karizmája szerint a szemlélődő és aktív élet egységét éljék meg a világban.
Hivatásuk négy fő pontban foglalható össze:
- a tagok teljesen Istennek szentelik életüket az evangéliumi tanácsokra tett fogadalmak által (szegénység, tisztaság és engedelmesség);
- a világban élnek és dolgoznak, ezáltal osztozva embertársaik életkörülményeiben;
- lelki életük a kármelita lelkiségben és a belső imában gyökerezik;
- részt vesznek az Egyház küldetésében apostoli tevékenységeik által.
A képzés
A képzés első szakasza két évig tart, és az Európából érkező új tagok számára Venasque-ban (Franciaországban) zajlik. Főként az imádság gyakorlati tudásának elsajátításából, a Szentírásnak és az Egyház tanításának mélyebb megismeréséből, valamint a kármelita lelkiség elmélyítéséből áll.
A mindennapok egyszerű valóságában megtanulunk Isten jelenlétében élni, a Szentlélek hangjára figyelni és folyamatosan az Ő rendelkezésére állni.
„Azért vagytok itt, hogy lelketeket olyanná formáljátok, amelynek Isten az ereje, a fénye, az élete… Célunk, hogy tudatosuljon bennetek Isten teljessége, hogy beléphessen az életetekbe és már most hozzászokjatok ahhoz, hogy mindent neki adtok.”
(Marie-Eugène atya, 1966. november 4.)
Az első két év letelte után a tagok teljes önátadással elköteleződnek a Notre Dame de Vie Intézetben a tisztasági, szegénységi és engedelmességi fogadalom által.
Általában hat év ideiglenes fogadalom után, amely alatt a tagok megtapasztalják a hivatásukkal járó életformát a világban, végleges fogadalommal köteleződnek el, amelyet az alázatra tett ígéretük tesz teljessé.
Élet a világban
Beilleszkedés a munka világába…
A férfi ág tagjai a világban szétszóródva, az állami és magán szektor legkülönbözőbb szegmenseiben dolgoznak, például üzleti, egészségügyi, szociális, oktatási, közszolgálati és diplomáciai vagy kézműipari területen. Egyedül vagy kis csoportban élnek, a megszentelt életnek látható jele nélkül.
Ha együtt laknak, közös életük inkább egy családéra hasonlít, mint egy szerzetes közösségére: munkájától és feladataitól függően mindenkinek úgy kell kialakítania napi ritmusát, hogy a életállapotbeli kötelességeinek eleget tudjon tenni.
…a mindennapi imából táplálkozva…
Azért, hogy tevékeny szeretetük az Istennel való mély egységükből fakadjon, a tagok arra törekednek, hogy napjaik középpontjába az Eucharisztia kerüljön, valamint elkötelezik magukat napi 2 óra belső (csendes) imára. Az imaórák liturgiájába a reggeli és befejező imaóra (Laudes és Kompletórium) elmondásával kapcsolódnak be.
…a testvéri összetartozásra támaszkodva
Lakóhelyüktől függetlenül a tagok szoros kapcsolatot tartanak felelősükkel és a közösség többi tagjával. Lelki életük egyensúlyához és apostoli munkájuk termékenységéhez szükséges az is, hogy rendszeresen visszatérjenek a közösségi házba, ami számukra a családi otthont és a sivatagot jelenti. Évente legalább 3 egybefüggő hetet töltenek itt, hogy a világ forgatagából kiszakadva testileg-lelkileg feltöltődjenek. Ezen kívül lehetőségeikhez mérten nagyobb ünnepekre is visszatérnek.
Körülbelül 10-15 évente egy teljes évre felhagynak munkájukkal és visszatérnek a közösségi házba, hogy teljes mértékben Isten keresésének szentelhessék magukat imádságban, csendben és a testvéri élet támogatásában.