A világi intézmények

A Notre Dame de Vie Intézet egy kármelita lelkiségű világi intézmény. De mik is azok a világi intézmények, milyen életformával járnak, és mi a küldetésük az Egyház életében?

Az Istennek szentelt élet új formája

A világi intézmények tagjai életüket teljesen Istennek szentelik a szegénységi, tisztasági és engedelmességi fogadalmak által, miközben ezt laikusként vagy egyházmegyés papként, kortársaikéhoz hasonló életkörülmények között, a világban élik meg. Az Egyház 1947-ben alkotta meg a megszentelt életnek ezt a formáját, amikor XII. Piusz pápa kiadta az erről szóló Provida Mater Ecclesia című apostoli konstitúcióját. Ezáltal fejezte ki egy új életforma szükségességét és jelentőségét korunk evangelizációs tevékenységében.

Néhány évtizeddel később VI. Pál pápa így foglalja össze a lényegét:

„Életetek e két jellemző szintézisére és egyidejű megerősítésére vonatkozó mély szükségletet fejezi ki:

  1. Az élet teljes megszentelődése az evangéliumi tanácsok szerint;
  2. A világban való jelenlét és átalakító cselekvés teljes felelősségének vállalása annak formálása, tökéletesítése és megszentelése érdekében.”

VI. Pál pápa a Provida Mater Ecclesia kiadásának 25. évfordulóján, 1972. február 2.

Küldetés az Egyházban 

Mint minden keresztény, a világi intézmények tagjai is azon munkálkodnak, hogy miközben saját életszentségükre törekednek, Isten közeli munkatársaiként részt vegyenek az Ő megváltó művének beteljesülésében.

„A keresztény ember számára az válik kihívássá, hogy új módon ötvözze egyrészt a lehető legnagyobb hűséget Istenhez és az Ő akaratához, másrészt a lehető legnagyobb részvételt a világ örömeiben és reményeiben, gondjaiban és fájdalmában, hogy azokat az egyetemes üdvösség tervéhez vezesse, amelyet az Atyaisten Krisztusban mutatott meg nekünk, és amelyet a Szentlélek ajándékán keresztül folyamatosan elérhetővé tesz számunkra.

A világi intézmények tagjai pontosan erre kötelezték el magukat, és a világi élet kockázatokkal teli, gyakran előre nem látható követelményekkel járó, de egyedi és eredeti lehetőségekben gazdag formájában fejezik ki teljes hűségüket az evangéliumi tanácsokhoz.”

II. János-Pál pápa a világi intézmények tagjaihoz, 1997. február 1.

A világ mint teológiai hely

XVI. Benedek pápa rámutat arra, hogy mint minden hivatás, a világban megélt megszentelt élet is Isten választásból fakad, és egy kimondott igent jelent az Istentől kapott hívásra. A megszentelt életű laikusokat és nem szerzetes papokat arra hívja az Úr, hogy ne vonuljanak ki a világból, hanem benne maradva, belülről formálják azt át életük tanúságtétele által.

„Az emberi eseményekbe való betagozódásotokat a Megtestesülés misztériuma teszi teológiai helyszínné („Isten annyira szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta” Jn 3, 16). Az üdvösség műve nem az emberiség történelmével szemben, hanem abban és azon keresztül valósult meg. (…)

A Krisztussal való minden találkozás mélységes szemléletváltást igényel, de egyesek számára, ahogyan ez a Ti esetetekben is történt, az Úr kérése különösen nagy kihívást jelent: elhagyni mindent, mivel Isten minden és minden lesz az életetekben. Ez nem egyszerűen csak egy másfajta viszonyulás Krisztushoz és az iránta való ragaszkodásotok kifejezése, hanem a kiválasztottságotok Isten által, amely állandóan megköveteli tőletek a teljes bizalmat iránta. (…)”

XVI. Benedek pápa a világi intézmények kongresszusán, 2007. február 3.

Szegényen a világban, gazdaggá lenni Istenben

A laikus megszentelt életnek sokak számára meglepő vonása, hogy nélkülöz mindenféle külső jegyet, ami hivatásukat mások számára láthatóvá tenné. Ez a tagok számára lemondást jelent, aminek azonban reményteli célja van: közelebb kerülni embertársaikhoz és tanúságot tenni arról, hogy mindannyian meg vagyunk hívva a világi ragaszkodásoktól való szabadságra, hogy Isten válhasson egyetlen kincsünké.

 „Ismerem és értékelem a hivatásotokat! Az Egyház által legutóbb elismert és jóváhagyott formája ez a megszentelt életnek, és talán éppen ezért még nem teljesen értik mások. Ne bátortalanodjanak el: részei vagytok annak a szegény és kilépő Egyháznak, amelyről álmodom!

Hivatásotoknál fogva laikusok és papok vagytok, a többiekhez hasonlóan és a többiek között, hétköznapi életet éltek külső jelek nélkül, a közösségi élet támogatása, a szervezett apostolság vagy meghatározott létesítmények láthatósága nélkül. Egyedül Isten szeretetének mindent átfogó tapasztalata tesz titeket gazdaggá, és ezért vagytok képesek megismerni és megosztani az élet nehézségét annak sokféle megnyilvánulásában, kovászként működve az Evangélium fényével és erejével. (…)

Szegények a szegények között, de lángoló szívvel. Megállás nélkül, mindig úton. Együtt és küldetésben, még akkor is, ha egyedül vagytok, mert a megszenteltségetek az Egyház élő szikrájává tesz titeket.”

Ferenc pápa az olasz világi intézményekhez, 2014. május 11.

Krisztusban gyökerezve

„Ferenc pápa szavaira utalva szeretném én is kijelenteni, hogy az Egyháznak szüksége van rátok, valamint a megszentelt élet és szolgálat mindazon formáinak sokféleségére és gazdagságára, amelyeket képviseltek. Életerőtökkel és azzal a tanúságtétellel, hogy életetek középpontja és Ura Krisztus, hozzájárulhattok ahhoz, hogy „felébresszétek a világot”. (…) E tekintetben mindig újra meg újra hangsúlyozni kell, milyen fontos, hogy Krisztusban gyökerezzetek. Csak így tudjátok ugyanis gyümölcsözően teljesíteni küldetéseteket, megélni hivatásotokat – Jézus szorosabb követésének csodálatos kalandját. Egységben vele és egységben egymással Őbenne, kicsiny fényeitek olyanok lesznek, mint egy világító ösvény Istennek az emberiségre vonatkozó nagy béke- és üdvtervében.”

XIV. Leó pápa a megszentelt életűek jubileumán, 2025. október 10.